Te is marketingsérült vagy? Mit tanulj egy rossz ügynökségi tapasztalatból – és mit engedj el?

Egy rossz ügynökségi együttműködésből érdemes tanulni. A kérdés az, hogy a tapasztalatból jobb rendszert építesz-e, vagy olyan szabályokat viszel tovább, amelyek évekkel később már a növekedésed útjába állnak.

Röviden: egy rossz marketingügynökségi tapasztalatból érdemes megtartani azokat a kontrollokat, amelyek valódi üzleti kockázatot csökkentenek: a saját fióktulajdont, az auditálható mérést, a világos üzleti KPI-kat és az egyértelmű felelősségi köröket. Érdemes viszont időnként újravizsgálni azokat a reakciókat, amelyek egy teljes csatorna kizárásához, irreális garanciaigényhez vagy túlzott operatív kontrollhoz vezetnek. A cél nem a feltétlen bizalom visszaépítése, hanem a kalibrált bizalom.

Egy rossz marketinges tapasztalat valódi költségét ugyanis nem lehet egyszerűen az elvesztett médiabüdzséből kiszámolni. Hozzá kellene adni az elmaradt teszteket, a kihagyott növekedési lehetőségeket, a vezető marketingre fordított idejét, a lassabb döntéseket, a fel nem épült adatot és azokat a későbbi partnerkapcsolatokat is, amelyek már eleve a korábbi rossz élmény szabályai szerint indulnak.

Ha volt már rossz tapasztalatod marketinges szolgáltatóval, valószínűleg ismerős az érzés: a következő partnerhez már egészen máshogy állsz. Többet szeretnél látni a számok mögé, a fiókokat a saját céged tulajdonában akarod tudni, gyorsabban szeretnél bizonyítékot kapni, és sokkal kevésbé hiszel a látványos ígéreteknek.

Ebben rengeteg egészséges tanulság van.

A kérdés ott válik érdekessé, amikor ezek mellé olyan döntési szabályok is beépülnek, amelyek már nem feltétlenül a következő jó döntést segítik, sokkal inkább azt próbálják garantálni, hogy ugyanaz a rossz élmény még egyszer biztosan ne történhessen meg.

Miért hagy mélyebb nyomot egy rossz ügynökségi tapasztalat, mint egy egyszerű kudarc?

Más élmény az, amikor egy kampány egyszerűen nem hozza a várt eredményt, és egészen más, amikor úgy érzed, lényegesen mást kaptál, mint amit ígértek neked.

Az első lehet egy rossz szakmai döntés, egy sikertelen teszt vagy egyszerű üzleti kudarc. A másodikhoz düh, csalódás és az elárultság érzése is társulhat.

Ennek van kutatási háttere is. Iris Bohnet és Richard Zeckhauser egyik klasszikus kísérletében a résztvevők átlagosan már 37%-os kedvező kimeneteli esélynél vállaltak egy véletlenszerű kockázatot. Amikor ugyanez a kimenetel egy másik ember megbízhatóságától függött, átlagosan 54%-os esélyt vártak el. Ezt a jelenséget betrayal aversionnek, vagyis árulásaverziónak nevezték.

A konkrét számokat nem érdemes univerzális szabályként kezelni. A mögöttes mechanizmus viszont érdekes: ha a veszteség egy másik emberbe vetett bizalomhoz kapcsolódik, magasabb biztonsági küszöböt várunk el.

Ehhez gyakran hozzájön még valami nagyon emberi. Te választottad ki a partnert, te írtad alá a szerződést, te hagytad jóvá a költést. Utólag, amikor már tudod a történet végét, a korábbi intő jelek is sokkal nyilvánvalóbbnak tűnnek: a túl nagy ígéret, a homályos riport, az a meeting, ahol valami nem stimmelt.

A döntés pillanatában azonban még nem állt rendelkezésedre az a tudás, amiből most visszafelé értelmezed az eseményeket.

Ezért egy rossz tapasztalat után érdemes két kérdést különválasztani:

Mi történt ténylegesen a korábbi partnerrel?

És:

Mit próbálok most mindenáron elkerülni azért, mert egyszer már rosszul jártam?

Ez a különbségtétel sokszor fontosabb, mint elsőre gondolnánk.

Honnan tudod, hogy tanultál belőle – és mikor kezdett el a múlt dönteni helyetted?

Az iWebMa 21 éve van a piacon, és nagyon régóta érkeznek hozzánk olyan ügyfelek, akik egy korábbi partnernél már „megfizették a tanulópénzt”. Ez mindig is része volt a piacnak.

Az utóbbi időben viszont egyre gyakrabban találkozunk a „marketingsérült” kifejezéssel is.

Nem szeretnénk ezzel senkit skatulyázni. Sokkal érdekesebb maga a kérdés:

Melyik reakció valódi tanulság egy korábbi tapasztalatból, és melyik az, amelyik már észrevétlenül korlátozza a következő döntést?

A jelenség ráadásul egyáltalán nem ritka. Egy ausztrál, több mint 400 kisvállalkozást vizsgáló kutatásban a válaszadók 73,5%-a kevesebb mint egy évig maradt ugyanazzal a digitális marketing szolgáltatóval. Ez természetesen egy konkrét ország és vállalkozói kör adata, nem a teljes globális ügynökségi piac képe. A nagyságrend mégis jól mutatja, hogy a rövid életű vagy rosszul működő marketinges partnerkapcsolatok messze nem elszigetelt esetek. Beillesztett szöveg

Ennek a cikknek ezért nem az a célja, hogy megmagyarázza, miért „rosszul gondolkodsz” egy korábbi csalódás után. Sokkal inkább abban szeretnénk segíteni, hogy felismerd: melyik tanulságot érdemes megtartanod, és melyik az, amelyiket már érdemes újra megvizsgálni.

Honnan tudod, hogy a marketingcsatorna vagy az ügynökség volt a probléma?

Egy rossz tapasztalat után könnyen születik általános következtetés.

„A Google Ads nálunk nem működik.”

„A Meta csak elégeti a pénzt.”

„Marketingügynökségekkel nem lehet normálisan dolgozni.”

„Külsős partnerre nem lehet rábízni a marketinget.”

Ezek érthető reakciók. A bizalomvesztéssel foglalkozó kutatások szerint egy rossz tapasztalat hatása ráadásul képes átterjedni új szereplőkre is, ha fejben ugyanabba a kategóriába soroljuk őket.

Marketingben ehhez társul még egy külön nehézség.

A marketing sok szempontból hasonlít ahhoz, amit a közgazdaságtan credence goods kategóriaként vizsgál: olyan szakértői szolgáltatásokhoz, ahol a szolgáltató többet tud a problémáról és a megfelelő megoldásról, mint a vásárló, miközben az ügyfél sokszor még utólag sem képes teljes bizonyossággal megítélni, hogy megfelelő szolgáltatást kapott-e.

Ha romlik egy kampány teljesítménye, egy nem szakmabeli cégvezető számára önmagában az eredményből nem feltétlenül derül ki, hogy az ügynökség dolgozott rosszul, megváltozott a piac, hibás lett a mérés, gyenge az ajánlat, rossz a landing oldal, vagy a salesfolyamat végén vesznek el a leadek.

Attól sem válik automatikusan egyszerűvé a helyzet, hogy digitális marketingben „mindent mérünk”. Brett Gordon és szerzőtársai 15 nagyméretű Facebook-hirdetési kísérlet adatait vizsgálva arra jutottak, hogy a gyakorlatban használt megfigyeléses mérési módszerek még nagyon gazdag adatok mellett sem feltétlenül becsülik pontosan a reklám valódi oksági hatását.

Vagyis a sok adat önmagában még nem jelent biztos választ.

Az 5 pontos marketing-hibadiagnózis

Ha egy kampány vagy egy ügynökségi együttműködés nem hozza a várt eredményt, öt réteget érdemes külön megvizsgálni:

• Csatornaprobléma volt? Valóban nem volt ott megfelelő kereslet vagy közönség?
• Stratégiai probléma volt? Rossz célzás, gyenge ajánlat vagy elhibázott kampánystruktúra?
• Mérési probléma volt? Hibás tracking, rosszul definiált konverzió vagy a valós üzleti eredménytől elszakadó platformadat?
• Végrehajtási probléma volt? Kevés teszt, gyenge optimalizálás vagy szakmai hiba?
• Partnerkapcsolati probléma volt? Túlvállalás, kommunikációhiány, eltitkolt problémák vagy hozzáférési gondok?

Ez az öt kategória jó kiindulópont ahhoz, hogy egy általános következtetésből konkrét problémát csináljunk.

Minél jobban megégetett a múlt, annál természetesebb, hogy több bizonyítékot szeretnél látni. Csakhogy egy jó szakember válasza ritkán fér el egyetlen látványos számban. Általában kontextusosabb, feltételesebb és kevésbé látványos.

Egy rossz szolgáltató története viszont sokkal könnyebben elfér egy szép screenshoton, például egy kontextus nélküli 12-es ROAS-ban.

A diagnózis azért is megéri a fáradságot, mert egy téves következtetés hosszú távon sokkal többe kerülhet az eredeti veszteségnél.

Ha fél év alatt elvesztettél mondjuk ötmillió forintot egy rossz Google Ads-projekten, majd emiatt három évre kizársz egy egyébként működő ügyfélszerzési csatornát, az elveszett lehetőségek költsége könnyen messze meghaladhatja az eredeti ötmilliót.

Marketingsérült? 5 jel, hogy egy korábbi rossz ügynökségi tapasztalat még mindig befolyásolja a döntéseidet

Ezek egyike sem bizonyítja, hogy rosszul döntesz. Inkább olyan önellenőrzési pontok, amelyeknél érdemes szétválasztani az üzleti logikát és a korábbi csalódás hatását.

1. Egy teljes marketingcsatornát kizártál egyetlen rossz kivitelezés után

Egy rosszul működő Google Ads vagy Meta Ads kampány nem feltétlenül bizonyítja, hogy maga a csatorna alkalmatlan a vállalkozásod számára.

Kérdezd meg magadtól: valóban a csatornát teszteltük, vagy annak egy rosszul felépített változatát?

2. Nagyon rövid idő alatt vársz végleges bizonyítékot az új partnertől

A bizalom nem szimmetrikusan működik: egy negatív tapasztalat gyorsabban képes lerombolni, mint amilyen tempóban a későbbi pozitív élmények visszaépítik.

Az új marketingügynökség ezért sokszor nem nulláról indul. Már eleve egy olyan kapcsolatba érkezik, amelyben az előző szolgáltató tapasztalata is jelen van.

Ettől még természetesen kell számonkérhető határidő és eredményelvárás. De egy jól működő PPC-fiók optimalizálása nem ugyanaz a feladat, mint egy hibás mérésű, rosszul strukturált rendszer rendbetétele.

Kérdezd meg magadtól: az adott helyzetben reális idő alatt várok eredményt, vagy azt szeretném, hogy az új partner nagyon gyorsan bizonyítsa, hogy „nem olyan, mint az előző”?

3. Olyan garanciát keresel, amit felelősen nagyon nehéz vállalni

Egy rossz ígéret után teljesen érthető, hogy több biztosítékot szeretnél.

Itt azonban könnyen kialakul egy furcsa paradoxon: előnybe kerülhet az a szolgáltató, aki újra gond nélkül ígér fix leadszámot, ROAS-t vagy növekedést, miközben egy óvatosabb szakember inkább azt vállalja pontosan, hogyan fog mérni, mit tesztel, mikor jelez problémát, mekkora kockázatot vállal egy teszten, és milyen eredménynél állítja le vagy skálázza tovább.

Nevezhetjük ezt garancia-paradoxonnak: a korábbi túlígérésből fakadó önvédelem éppen annak adhat előnyt a következő kiválasztásnál, aki ismét a legkönnyebben ígér túl sokat.

Kérdezd meg magadtól: a garancia valódi üzleti kockázatot vesz le rólam, vagy egyszerűen megnyugtatóan hangzik?

4. Egyre több szakmai döntés kerül vissza hozzád

A fióktulajdon, az auditálható mérés és a megfelelő hozzáférések egészséges kontrollt jelentenek.

Ha viszont minden kreatívot, kampánymódosítást és szakmai részletet vezetőként neked kell jóváhagynod, a rendszer könnyen elveszíti a gyorsaságát és a tanulási képességét.

Kérdezd meg magadtól: ez a kontroll valódi üzleti kockázatot csökkent, vagy főként engem nyugtat meg?

5. A működési modellt elsősorban azért változtatod meg, hogy közelebb kerüljön hozzád a marketing

Lehet, hogy egy in-house csapat vagy több külön specialistával való együttműködés valóban a legjobb megoldás.

Érdemes azonban megnézni, üzleti logika áll-e mögötte, vagy elsősorban az az érzés, hogy „legalább látom, mit csinál”.

Ügynökség helyett in-house marketinges? Mikor jó döntés – és mikor csak több kontrollt ad?

Egy rossz ügynökségi tapasztalat után különösen vonzó lehet az ötlet: felveszünk valakit házon belül, és végre közelebb kerül hozzánk a marketing.

Ez sok cégnél kifejezetten jó döntés. Vannak olyan marketingkompetenciák, amelyeket stratégiailag valóban érdemes a vállalaton belül tartani.

A motiváció viszont fontos.

Az, hogy „ennek a tudásnak nálunk van a helye”, egészen más üzleti döntés, mint az, hogy „legalább látom, mit csinál”.

A második helyzetben könnyen egyetlen új kollégára kerül mindaz, amit korábban több szakember végzett:

• Google Ads és Meta Ads stratégia és napi kampánykezelés,
• GA4, GTM és a mérés karbantartása,
• CRM-visszacsatolás és adatminőség,
• SEO,
• copywriting,
• kreatívgyártás,
• CRO és landingoldal-optimalizálás,
• és egyre gyakrabban különböző AI-eszközök használata is.

Egy jó generalista rengeteget tud adni egy cégnek. Ettől még irreális elvárás lehet, hogy egyszerre legyen ugyanazon a szinten PPC-ben, analitikában, SEO-ban, kreatívban és technológiában, mint több, ezekre specializálódott senior szakember.

A saját munkatárs közelsége valóban növelheti a kontrollérzetet és sokszor a működés sebességét is. Érdemes azonban külön kezelni a szervezeti közelséget és a szakmai mélységet.

Nem feltétlenül ugyanazt vásároljuk meg velük.

Kontroll vagy biztonságérzet? Ez az egyik legfontosabb különbség

Van olyan kontroll, amely ténylegesen csökkenti az üzleti kockázatot, és van olyan, amely elsősorban azt az érzést adja, hogy most már biztosan nem történhet meg még egyszer ugyanaz.

Valódi kockázatcsökkentés	Inkább biztonságérzetet ad
A hirdetési és analitikai fiókok a céged tulajdonában vannak	Minden kampánymódosítást te hagysz jóvá
A mérés auditálható	Napi számok alapján rendszeresen beavatkozol
Van CRM-visszamérés	Egyre több riportot kérsz világos döntési cél nélkül
Egyértelmű üzleti KPI-k vannak	Minden eltérést azonnal hibaként kezelsz
Előre rögzített 30/60/90 napos mérföldkövek vannak	Minden átvett rendszertől ugyanazt várod 30 nap alatt
Világosak a felelősségi körök	Végül minden döntés visszakerül hozzád

A kérdés, amit minden új kontrollnál érdemes feltenni:

Mitől lesz ettől kisebb a cég tényleges üzleti kockázata?

Ha erre nehéz konkrét választ adni, lehet, hogy valójában inkább a bizonytalanságérzetünket próbáljuk kezelni.

Miért tud visszaütni a túlzott kontroll?

Ez nem egyszerűen arról szól, hogy a mikromenedzsment bosszantó.

Armin Falk és Michael Kosfeld egyik klasszikus közgazdasági kísérletében azt vizsgálták, hogyan reagálnak az emberek arra, amikor a megbízó eleve kontrollt épít be a működésükbe. A kontrollt bizalmatlanságként értelmező résztvevők egy részénél csökkent a teljesítmény.

A kísérlet természetesen nem ügyfél–ügynökségi helyzet volt, ezért az eredményt nem lehet egy az egyben marketingkapcsolatokra rávetíteni. A mechanizmus viszont fontos:

a kontroll nemcsak korlátozza a másik fél mozgásterét, hanem üzenetet is küld arról, mennyire bízunk benne. Beillesztett szöveg

A gyakorlatban ez könnyen önmagát erősítő körré válhat.

Ha minden hibára újabb kontrollréteg érkezik, a partner óvatosabb lesz. Kevesebbet kísérletezik, több időt tölt azzal, hogy előre megvédje a döntéseit, és egy bizonytalan problémát is könnyen csak akkor jelez, amikor már pontos magyarázata van rá.

A vezető ebből azt látja, hogy a partner nem elég proaktív és későn jelez.

Teljesen érthető módon még több kontrollt épít be.

Így a korábbi rossz tapasztalat egy ponton már nemcsak azt befolyásolja, hogyan ítéled meg az új partnert. Elkezdheti alakítani azt is, hogyan viselkedik az új partner.

Ez az egyik legfontosabb pont, ahol az egészséges kockázatkezelés és a túlzott védekezés elválhat egymástól.

Mit érdemes viszont megtartani egy rossz marketingügynökségi tapasztalatból?

Egy korábbi csalódásból nagyon sok jó szabály születhet.

Érdemes ragaszkodni ahhoz, hogy a kritikus fiókok és adatok a céged tulajdonában legyenek. Legyen világos, mit tekintetek konverziónak, és a platformadatot lehetőség szerint vessétek össze CRM- és üzleti adatokkal is. Legyen egyértelmű scope, felelősségi kör, díjstruktúra, mérföldkő és kilépési lehetőség.

A partneredtől pedig ugyanúgy várd el a rossz hírek korai jelzését, mint a sikerek kommunikációját.

Fontos különválasztani a szakmai hibát az integritási problémától is.

Peter Kim és kutatótársai vizsgálatai szerint az emberek eltérően reagálnak a kompetenciával kapcsolatos hibákra és azokra a helyzetekre, ahol a másik fél tisztessége kérdőjeleződik meg.

Marketingben is óriási különbség van aközött, hogy egy PPC-specialista rossz hipotézist tesztelt, és aközött, hogy valaki hónapokon át tudatosan kozmetikázta a riportot.

Az egyik szakmai hiba. A másik bizalmi probléma.

Ha egy korábbi rossz tapasztalat után minden későbbi szakmai hibát automatikusan tisztességtelenségként értelmezünk, nagyon kevés mozgástér marad egy új kapcsolat számára.

Mi az a kalibrált bizalom?

A kalibrált bizalom olyan működés, amelyben a cég megtartja a valódi üzleti kockázatot csökkentő kontrollokat, miközben elegendő szakmai autonómiát ad a partnernek a teszteléshez, a tanuláshoz és az optimalizáláshoz.

A fiók a te cégedé, de nem te állítgatod este a kampányt.

Az üzleti KPI-k világosak, de a szakértő kap elég mozgásteret a teszteléshez.

Vannak 30, 60 és 90 napos mérföldkövek, de egy rendbetétel alatt álló rendszer első hónapját nem ugyanazzal a mércével értékeled, mint egy érett kampány hatodik hónapját.

Ha pedig valami rosszul sikerül, megpróbálod megkülönböztetni a rossz szakmai döntést attól, amikor valaki szándékosan félrevezet.

Egy 2025-ös kutatásban azoknál a projektalapú kapcsolatoknál, ahol a digitális marketing szolgáltató az ügyfél csapatának képzését is beépítette az együttműködésbe, magasabb bizalmat és elköteleződést mértek.

Ez jól mutatja, hogy a transzparenciát nem feltétlenül még több riport teremti meg.

Sokszor többet ér, ha az ügyfél pontosan érti, mit lát, mire használható az adott szám, és hol vannak a mérés korlátai.

5 kérdés, amivel ellenőrizheted, mennyire befolyásolja még a múlt a döntéseidet

Ha volt már rossz marketinges tapasztalatod, időnként érdemes ezt az öt kérdést feltenned magadnak:

1. Van olyan marketingcsatorna vagy partneri modell, amit egyetlen rossz tapasztalat miatt teljesen kizártam?
2. Olyan garanciát várok el, amit valójában senki nem tudna felelősen megadni?
3. A jelenlegi kontrolljaim tényleges üzleti kockázatot csökkentenek, vagy főként biztonságérzetet adnak?
4. A jelenlegi partnerem hibáját önmagában értékelem, vagy automatikusan az előző szolgáltatóhoz hasonlítom?
5. Ha ma, a rossz előzmény nélkül kellene meghoznom ugyanezt a döntést, ugyanígy döntenék?

Mikor érdemes marketingügynökséget váltani – és mikor érdemes előbb auditot kérni?

A marketingügynökség-váltás természetesen lehet indokolt. Tartós szakmai problémák, transzparenciahiány, nem megfelelő kommunikáció, elzárt hozzáférések vagy integritási problémák esetén sokszor tényleg nincs értelme tovább húzni az együttműködést.

Más helyzet, amikor maga a probléma még nincs egyértelműen lokalizálva.

Ha nem tudod, hogy a gyenge eredményt a PPC-stratégia, a mérés, a weboldal, az ajánlat, a salesfolyamat vagy maga a szolgáltató okozza, egy újabb gyors ügynökségváltás könnyen csak áthelyezi ugyanazt a problémát egy új partnerhez.

Ilyenkor egy független marketing audit, PPC audit vagy második vélemény sokszor jobb első lépés.

Egy jó auditnak nem az a feladata, hogy előre eldöntse, szolgáltatót kell váltanod. Azt kell megmutatnia, mi működik, mi nem, hol van a valódi probléma, és min érdemes ténylegesen változtatni.

Amit érdemes magaddal vinned

Rengeteg olyan cégvezetővel találkozunk, aki már fizetett tanulópénzt marketingben.

Van, akinél ebből valódi szervezeti tudás lett: jobb kérdések, tisztább mérés, egyértelműbb felelősségek, jobb hozzáférési struktúra és érettebb partnerkapcsolatok.

Más esetekben az előző szolgáltató évekkel később is ott ül láthatatlanul minden marketingmegbeszélésen. Belszól abba, mennyi időt kap az új partner, milyen csatornákat mer kipróbálni a cég, milyen bizonyítékot fogad el, mennyi kontrollt képes átadni, vagy kivel hajlandó egyáltalán együtt dolgozni. Beillesztett szöveg

Egy rossz tapasztalatból tehát érdemes tanulni.

A cél azonban nem az, hogy utána soha többé ne bízz senkiben. Sokkal inkább az, hogy jobb rendszert építs: tisztább mérést, világosabb felelősséget, valódi kockázatot csökkentő kontrollokat és egy olyan partneri működést, amelyben a szakmai autonómia és az elszámoltathatóság egyszerre tud jelen lenni.

Ha pedig nem egyértelmű, hogy a jelenlegi problémát a csatorna, a mérés, a stratégia vagy maga a szolgáltató okozza, egy független Másodvélemény / marketing audit segíthet tisztán látni – előre eldöntött következtetés nélkül.

Mert egy rossz ügynökség akkor tud igazán sokáig drága maradni, amikor már évek óta nem küld számlát, mégis ott ül velünk a következő marketingdöntésnél.

---

Gyakori kérdések

Honnan tudom, hogy az ügynökség vagy maga a marketingcsatorna nem működik?

Egyetlen gyenge kampányból ezt általában nem lehet biztosan eldönteni. Külön érdemes megvizsgálni a csatornát, a stratégiát, a mérési rendszert, a végrehajtás minőségét és az ügynökségi együttműködést. Ha ezek nincsenek szétválasztva, könnyen egy egész csatornát hibáztatunk egy végrehajtási vagy mérési probléma miatt.

Mikor érdemes marketingügynökséget váltani?

Az ügynökségváltás különösen indokolt lehet tartós szakmai alulteljesítés, transzparenciahiány, elzárt hozzáférések, rendszeresen elhallgatott problémák vagy integritási gondok esetén. Ha azonban még az sem világos, pontosan hol van a hiba, érdemes először független auditot vagy második véleményt kérni.

Mennyi idő alatt kell eredményt mutatnia egy új PPC ügynökségnek?

Nincs minden helyzetre érvényes egyetlen időtáv. Más az elvárható tempó egy jól mérhető, működő fiók optimalizálásánál, mint egy hibás trackinggel, rossz konverziódefiníciókkal vagy hónapok óta nem tesztelt rendszerrel induló projektben. Ezért hasznosabb előre rögzített 30/60/90 napos mérföldkövekben gondolkodni, mint egyetlen végső határidőben.

Mit érdemes vizsgálni egy marketing- vagy PPC-audit során?

Egy jó audit nemcsak a kampánybeállításokat nézi. Vizsgálja a stratégiát, a mérési és konverziós rendszert, a kampánystruktúrát, a költség- és eredményadatokat, a landing oldalakat, a CRM-visszamérést és azt is, hogy a hirdetési KPI-k valóban kapcsolódnak-e az üzleti eredményekhez.

Mielőtt újra ügynökséget váltasz, érdemes biztosan tudni, mi romlott el.
A WebMa Másodvélemény célja, hogy objektíven végignézze a stratégiát, a kampányokat és a mérést, és megmutassa, hol van ténylegesen a probléma.

Kérek egy második véleményt →

Források / kutatási háttér címmel ezt tenném a cikk végére:

Morrison, E. W. & Robinson, S. L. (1997). When Employees Feel Betrayed: A Model of How Psychological Contract Violation Develops. Academy of Management Review.

Bohnet, I. & Zeckhauser, R. (2004). Trust, Risk and Betrayal. Journal of Economic Behavior & Organization.

Bohnet, I., Greig, F., Herrmann, B. & Zeckhauser, R. (2008). Betrayal Aversion: Evidence from Brazil, China, Oman, Switzerland, Turkey, and the United States. American Economic Review.

Chou, E. Y., Hsu, D. Y. & Myung, N. (2022). Once Bitten, Twice Shy: The Negative Spillover Effect of Seeing Betrayal of Trust. Journal of Experimental Psychology: Applied.

Slovic, P. (1993). Perceived Risk, Trust, and Democracy. Risk Analysis.

Staw, B. M., Sandelands, L. E. & Dutton, J. E. (1981). Threat-Rigidity Effects in Organizational Behavior: A Multilevel Analysis. Administrative Science Quarterly.

Falk, A. & Kosfeld, M. (2006). The Hidden Costs of Control. American Economic Review.

Dulleck, U. & Kerschbamer, R. (2006). On Doctors, Mechanics, and Computer Specialists: The Economics of Credence Goods. Journal of Economic Literature.

Gordon, B. R., Zettelmeyer, F., Bhargava, N. & Chapsky, D. (2019). A Comparison of Approaches to Advertising Measurement: Evidence from Big Field Experiments at Facebook. Marketing Science.

Kim, P. H., Ferrin, D. L., Cooper, C. D. & Dirks, K. T. (2004). Removing the Shadow of Suspicion: The Effects of Apology Versus Denial for Repairing Competence- Versus Integrity-Based Trust Violations. Journal of Applied Psychology.

Sutherland, K., Mulcahy, R., Burgess, J. & Lawley, M. (2025). Training Clients in Digital Marketing: The Key to a Feel-Good B2B Relationship with SMEs. Industrial Marketing Management.

Australian Small Business and Family Enterprise Ombudsman & University of the Sunshine Coast. Overcoming Challenges in Business-to-Business Relationships Between Australian Small Business Owners and Digital Marketing Service Providers.

4As & ANA (2024). The Cost of the Pitch II – The Rise of Value.